Tisztelt Ruszin Zsolt!
Tisztában vagyok vele, hogy nehezen elfogadható, de a jogszabályértelmezési képesség nem egyenlő az olvasási képességgel. Nem véletlen, hogy a jogi tanácsadás – ami magában foglalja a jogszabályértelmezési tevékenységet is – kizárólag ügyvédi tevékenységet folytató (ügyvéd, kamarai jogtanácsos, európai közösségi jogász, stb.) által végezhető.
A jogszabályértelmezéshez nem elegendő egy, vagy egynéhány mondat elolvasása, kiemelése egy jogszabályszövegből, hanem szükséges ismerni és átlátni az egyes jogszabályi rendelkezések közötti összefüggéseket, melyek adott esetben több jogszabályon túlmutatnak.
A jogszabályértelmezés egy hivatás, melyhez az ügyvédi tevékenységet végző tudása és felelőssége kapcsolódik. Nem véletlen, hogy ahhoz, hogy valaki ügyvédi tevékenységet folytathasson, először 5 évig tanul a jogi egyetemen, majd sikeres záróvizsgát kell tennie. Ezt követően 3 évig kell gyakorolnia a hivatást, és ennek leteltét követően tud csak szakvizsgát tenni, mely önmagában is jó esetben legalább 9 hónapot vesz igénybe. Ezen túlmenően felelősségbiztosítást kell kötnie, hogy amennyiben a tevékenysége folytán hibát vét, vagy téved, akkor biztosítva legyen: az ügyfele ne szenvedjen kárt az ügyvédi tevékenységet folytató tévedése miatt.
Mert a jogszabályértelmezés azzal a kockázattal jár, hogy amennyiben a téves értelmezésből eredően az ügyfél rossz döntést hoz, akkor annak komoly anyagi következményei lehetnek.
Ugyanakkor a jogi tanácsadásról és az ehhez kapcsolódó “ügyvédkényszerről” rendelkező jogszabály, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) is azt mondja, hogy “[a]z ügyvéd köteles az ügyfelet tájékoztatni az általa kialakított véleménnyel, illetve megfogalmazott javaslatokkal kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról. Az ügyvédi tájékoztatásban szereplő kockázatok mérlegeléséért az ügyfél felelős.”
Vagyis az ügyfélnek a kockázatokat mérlegelnie kell. Ha az ügyvéd az ügyfelet a kockázatokról megfelelően tájékoztatta, akkor ebben az esetben mentesül a felelősség alól. De csak ebben az esetben. Ha a kockázatokról nem tájékoztatja az ügyfelet, akkor viszont nem mentesül, vagyis teljes mértékben felelősséggel tartozik a tanácsaiért (ebben benne foglalva a jogszabályértelmezéséből eredő tévedéseit is), sőt az ügyfél döntéséért is.
És ha az hibás jogszabályértelmezésen alapul, akkor az ügyfél nyilvánvalóan hibás (rossz) döntést fog hozni, ennek minden következményével, ami bizonyosan egyben anyagi következményt is magával vonz. Ezért pedig az ügyvéd a teljes vagyonával felel. Ezt hivatott biztosítani a kötelező ügyvédi felelősségbiztosítás.
Fentieket csak azért bocsátottam előre, mert amit Ön tesz (az én nevem mocskolásán túl), az jogi tanácsadás, amit kizárólag ügyvédi tevékenységet folytató személy (ügyvédi kamarai tag) végezhet. Az engem személy szerint kevésbé zavar, hogy esetleg Ön megvalósítja a Btk. 286.§-ában megfogalmazott “zugírászat” törvényi tényállását, azért viszont jobban aggódom, hogy az Önben (és téves jogértelmezésében) bízó személyek rossz döntéseket hozva anyagi kárt szenvednek. Amiért viszont Ön nem tartozik anyagi felelősséggel, hiszen nem kerül velük jogviszonyba.
Mindazonáltal fentiektől függetlenül is szükséges lenne tájékoztatnia a cikkeiben az olvasókat, hogy esetlegesen az Ön tévedése milyen kockázatokkal járhat – jelesül, hogy nem tudnak megfelelő, az olvasó által kívánt joghatást elérni az Ön által ajánlott szolgáltatásokkal, mert azok nem hoznak létre hiteles okiratot, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratot.
Ezt azért is fontos kiemelni, mert az írásbeliség, a bizonyító erő és a hitelesség nem szinonimák, más és más jelentéssel bírnak, egymással nem helyettesíthetőek és nem felcserélhetőek.
Aki ezen kifejezések jelentésével és tartalmával nincs tisztában, az bizonyosan nem fog tudni megfelelő tanácsot adni.
Kérem fentieket szíveskedjen mérlegelni, mielőtt bármilyen témában billentyűzetet ragad.
Köszönettel,
Dr. Kósa Ferenc
0 hozzászólás